I. Hét

1. Nap - Beköltözés

Ma volt a beköltözés, 11 teljesen ismeretlen emberrel lettem összezárva! Kinn még könnyes búcsút vettem anyától és megígértem neki, történjen bármi, nem fogok csalódást okozni neki. Azt mondta, minden este nézni fog a TV-ben, de a 24 órás közvetítést a neten, messziről elkerüli. Talán jobb is lesz ez így. Remélem, győztesként fogok kikerülni ebből a játékból és a pénznyereményből megvehetjük apának a műszert, ami majd meggyógyítja. Milyen jó is lenne… De megfogadtam, erre a verseny végéig nem fogok gondolni, próbálom jól érezni magam, elfelejteni a kinti dolgokat, legalább egy időre. Mindent kizárni, ami bánt. Apa betegségét, és a volt barátomat, aki pont a verseny előtt 1 héttel szakított velem, mert beleszeretett egy szőke libába, aki állítása szerint sokkal jobb partner, mint én. És ezek után önbizalommal teli léptekkel lépjem át a küszöböt, miközben nyitott vagyok egy különleges kalandra? Igen, eleinte ki akartam szállni ebből az egészből, de a barátaim és a családom szerint éppen ez a műsor lesz az, ami megváltoztatja az egész életemet, és segít azzá válnom, akivé mindig is akartam.

Amikor megláttam a társaimat egy enyhe rosszullét jött rám. Ezek között az emberek között akarom én megváltani a világot? Egyből szemet szúrt egy srác, a kisportolt testét és azt az önelégült mosolyát nem lehetett szem elől téveszteni. Úgy sétált fel alá a luxusvillában, mintha ő ehhez az életstílushoz lenne szokva, már kiskora óta. Kicsit hasonlított a volt barátomra, talán azért nem tudtam levenni a szemeimet róla, a tekintetem folyton átsiklott rajta, miközben szemügyre vettem a többieket is. Discos picsák, sport ladyk már most kitaszítottnak éreztem magam. A lányok felszabadultan csevegni kezdtek egymással, majd együtt feltérképeztük a szobákat. Mikor megláttam a külön lányoknak kialakított lakrészt, legszívesebben sikítottam volna egyet. Nem jöttem gazdag családból, luxust csak a tévében láttam és mindig meg akartam tapasztalni, milyen is az, ha dúsgazdag az ember és az ölébe hullik minden. Látszólag a többi csaj is rendesen meglepődött, bár a szőke hajú Kata egyből feltalálta magát. Besétált a konyhába, kikapott a gyümölcsös tálból pár almát, majd elkezdte felszeletelni őket. A lányok sorra csatlakoztak, majd én is besegítettem, bár eleinte nem értettem mit is csinálunk tulajdonképpen. Aztán Kata bevágta az almákat a sütőbe és nem sokkal később szépen elhelyezte őket egy tálba, majd az elkészült művét kivitte a fiúknak.

-         Welcome sültalma, fahéjjal! Tökéletes kaja a téli hidegben! – minden szem Katára szegeződött, látszólag már helyből belopta magát a srácok szívébe. Kényelmesen elhelyezkedtünk a nappali hatalmas bőr ülőgarnitúráján, és nassolni kezdtünk. Láttuk, ahogy a TV bekapcsol és a már jól ismert műsorvezető, Attila hozzánk kezd beszélni valamit:

-         Sziasztok villalakók! Látom felfedeztétek a lakosztályokat, feltennék egy kérdést, amit szeretném, ha mindenki sorra megválaszolna! Csak úgy kíváncsiságból: Miért jelentkeztetek erre a játékra?

Attila először A srácra nézett, akiről később kiderült, hogy Kornélnak hívják:

-         Hmm… - kényelmesen hátradőlt a kanapén, majd kezét tarkóján támasztva belekezdett mondandójába. – Szóval miért is jelentkeztem? Először is kéne a kocsi, hogy villoghassak vele a srácok előtt, nah meg a kecó se jönne rosszul, valahogy az egész napos házibulikat meg tudnám szokni, nah meg az a hatalmas népszerűség, már nem mintha így nem lennék elég népszerű, de kíváncsi vagyok milyen az, ha végigmegyek az utcán és mindenki autógrammokért esedezik! – Kornél arcán önelégült mosoly jelent meg, mire Kata megnyalta az alsó ajkát.

-         Nah és miből gondolod kisfiú, hogy mindenki a te autógrammodva fog vágyni?

-         Hé, kikérem magamnak ezt a kisfiút, figyelj, 21 vagyok, úgyhogy… Meg csak nézz rám, kérdőre vonnád egy pillanatra is, hogy nem fogok eget-földet megmozgatni?

Én csak ártatlanul pislogtam a kettőjük között kialakult flörtcsata láttán. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nem szeretem az ilyen egós divatmajmokat, nah meg persze a szőkékről is megvan a véleményem. Naná, felejtsek, mikor ugyanolyan emberekkel találkozok itt benn is, akiket a hátam közepére se kívánok? Attila következő választottja Csongor volt.

-         Én Kornéllal ellentétben nem a nyereményre, vagy a hírnévre hajazok. Inkább szeretnék új ismeretségekre szert tenni, én hiszek abban, hogy most, hogy egy időre egy fedél alatt fogunk élni, akár életre szóló barátságok is kialakulhatnak majd közöttünk.

-         Csak barátságok? – Katának muszáj volt beszólnia, mennyire nem szimpi ez a csajszi.

-         Igen, mivel 2 éve stabil barátnőm van, és eszem ágában sincs megcsalni.

Mosolyogni kezdtem, végre egy srác, akivel talán még jóba is leszek, hiszen a felhozatal nem valami bíztató. Mikor Milánra került a sor, kijelentette, hogy ő neki pusztán annyi a célja ezzel a versennyel, hogy elfogadtassa az emberekkel a másságot. Én csak tágra nyílt szemekkel pislogtam, még egy hülye buzit is meg kell tűrnöm magam mellett? Lehet, hogy antiszociális vagyok, de ez az egész rém rosszul indul. A fiúk közül még Szilárd volt szimpatikus, akiről állítása szerint csak annyit kell feltétlenül tudnunk, hogy imádja a Raggiet és Bob Marleyt. Valahogy az egész stílusa tetszett, szokatlanul lassan beszélt, főleg arról, hogy a Raggie nem csak zene, hanem életstílus és mindenkinek ajánlja, hogy mélyedjen el a műfajban. Tamara meg Fruzsi csak a szemüket forgatták, látszólag rájuk nem volt akkora hatással, mint rám. Ők inkább Patrikot tüntették ki a figyelmükkel, akit egész egyszerűen csak Kornél2-nek neveznék, egyértelmű, hogy ez a két srác már ma egymásra fog találni. A hercegről meg már ne is beszéljünk, aki simán megnyerné a Wilmos herceg imitátor szépségversenyt! Elvileg Marcinak hívják, de kiköpött angol király sarja, akire tuti rászakadt az OTP! Lemerném fogadni, hogy rokona a királyi családnak, de meglepő mégis igaz tény: Látszólag nincs elszállva magától! Visszafogottnak és barátságosnak tűnt. Mikor a lányok következtek, Kata egyből megragadta a kezdeményezés jogát.

-         Világéletemben színésznő akartam lenni, és szerintem tökéletes úton haladok ahhoz, hogy ezt el is érjem! A verseny pusztán ugródeszka számomra, a nyeremény különösebben nem érdekel! Szeretném megmutatni a világnak, hogy ki is vagyok, és talán mire kimegyek, már le is szerződtetnek. – nevetni kezdett, és mikor végignéztem a tömegen láttam, hogy többen Kata bűvölete alatt állnak.

Csak Csongi és a buzi meredt bambán maga elé, majd mikor Csongorral találkozott a tekintetünk, halványan elmosolyodott. Egyre szimpatikusabb lett nekem ez a fiú. Azon kaptam magam, hogy akaratlanul mentem bele a Kata kifikázásából álló játékba. Újdonsült barátommal folyamatosan röhögtünk és kiparodizáltuk Kata mozdulatait, ami látszólag a többieknek fel sem tűnt. Talán jobb is, mert már most láttam, hogy, aki „fogjátok fel, hogy én vagyok itt a valaki” ellensége, az mindenki másé is. Meglepetten vettem észre, hogy én következek a sorban, zavartan elpirultam, sosem szerettem nagyobb társaság és a fél világ előtt szerepelni. Kornél szinte levetkőztetett a szemével…

-         Én… Azért jelentkeztem a versenyre, mert… - elhalkult a hangom. Csongi és Kornél egyszerre dőltek előre a fotelban és érdeklődve figyeltek. Sóhajtottam egyet. – Az apukám nagyon beteg, és rajta szeretnék segíteni. A pénzösszeg pont elegendő lenne egy műszerre, ami talán meggyógyíthatja. – kicsordult egy könnycsepp a szememből, képtelen voltam folytatni. Mindenki rám meredt és látszólag őszintén meghatódtak, hogy ilyen nyíltan tudtam beszélni nekik, arról a dologról, ami mindennél jobban fájt nekem.

-         Ez szörnyű…

Csongor hangosan is kimondta, amit gondolt, majd csak azt vettem észre, hogy felállt a kanapéról és mellém ült. Átkarolta a vállam, majd tovább kérdezősködött, miközben Fruzsi és Tamara is kisebb szünet után elmondták a jelentkezésük okait. Persze senki bemutatkozása nem volt akkora hatással a többiekre, mint az enyém. Már bántam, hogy nem találtam ki valami ócska Katához hasonló mesét, aminek segítségével észrevétlen maradhattam volna. De tudtam, hogy anya most büszke rám és nekem csak ez számított.

Már bőven vége lett a bemutatkozásoknak, de mi Csongival, Krisztivel és Szilárddal továbbra is a nappaliban beszélgettünk, míg a „valakik” teljesen felforgatták a villát. A srácok betelepedtek a csajok szobájába, és mi csak hatalmas sikongatásokat és felszabadult röhögést hallottunk felváltva, foszlányokban. A világért sem akartam csatlakozni hozzájuk és nagyon örültem, hogy már a verseny legelején megtaláltam a társaságomat. Legközelebb csak a vacsoránál találkoztam a többiekkel, akik már túl voltak egy hosszú pezsgőfürdőzésen és egy fél órás szauna partyn. Kaja után még beiktattak egy medencés bulit, amire Kornél kihívott minket is, majd az első felém irányított kedves mozdulata egy hatalmas lökés volt, egyenesen bele a medencébe. A dolog legfőképpen azért rázott meg, mert a kedvenc lenge ruhámban voltam, ami így vizesen semmit nem takart. Dühösen kimásztam a vízből, miközben a kezeimet a melleim köré fontam, remélve, hogy így nem leplezem le magam. Sértődötten Kornélra néztem, majd bevonultam a villába. A távolból még hallottam a csalódott hangját:

-         Hé, most ezt miért így kell felfogni? Mi vagy te? Díjnyertes DrámaQueen?

Becsaptam az ajtót, majd a szobánkba igyekeztem, kikaptam egy tiszta ruhát és bevonultam vele a fürdőszobába. Egy gyors mozdulattal magamra zártam az egyetlen bekamerázatlan hely ajtaját! Szárazra töröltem magam és átöltöztem, majd gondoltam kreatívkodok egy kicsit a konyhában. Mivel találtam mentát a kredencen, és egy kis lime is akadt a hűtőben, nekiláttam az alkoholmentes Mojito csinálásnak. Mikor Csongor utánam jött, csodálkozva nézett rám.

-         Hát te meg mit ügyködsz itt? – mellém állt és belenézett a poharamba. – Mojito? De ügyi vagy!

-          Kérsz? Szívesen csinálok neked is!

Az elkészült koktélokkal kiültünk a kertbe, ahol még mindig javában zajlott a medencés buli. Mikor Kornél meglátta a kezemben levő löttyöt, megindult felém.

-         Nah mi van érzékeny kisasszony, alkoholizálunk? Ha szépen bocsánatot kérek az előbbiekért, csinálsz nekem is?

-         Alkoholmentes! Nem hinném, hogy élveznéd!

-         Mit nem élvezne ez a csúcsjó pasi? – Kata hátulról átkarolta Kornélt, kezével hosszan elidőzött a tökéletes testen, melyet gyönyörű tetoválások is díszítettek. Mit gyönyörű? Hiszen egy 21 éves pasi ne szurkáltassa tele magát. Tiszta szánalom, simán mehetne fel a szanalom.hu-ra kiröhögtetni magát. Bár erre ez a hely, pont tökéletes! Kíváncsi lennék a nézők mit szűrnek le a viselkedésünkből…

Kornél erre felkapta a kezébe Katát, majd bedobta a medencébe. Jellemző… Mikor már egyre többen megunták Kornél és Kata magánakcióját, bevonultunk a villába. Most rajtunk volt a sor, hogy feltérképezzük a fiúk rezidenciáját, miközben hosszan pletykáltunk arról, hogy vajon a kinti „szerelmespár” mikor talál egymásra. Mindenki sejtette, hogy kettejük között még lesz valami, hiszen már az első nap világossá vált számunkra, hogy tökéletesen illik a két divatmajom egymáshoz. És, ha már itt tartunk, azért azt még megjegyezném, hogy Fruzsi egész este elmélyülten beszélgetett Patrikkal még a végén az ölében kötött ki, amit Tamara egy féltékeny pillantással jutalmazott. Mikor hajnalok hajnalán már végre az újdonsült ágyamban pihenhettem, megállapítottam magamban: Ez az egész bentlakásosdi, pusztán csak arról szól, hogy a még tinédzserek és a tini korból erősen kilábaló emberkék, szétpartizzák magukat és kavargatnak össze vissza, ami meghozza nekik a várva várt népszerűséget. És a kérdésem már csak annyi: Van helyem, ennyi gátlástalan, a külvilággal nem törődő ember mellett? Nekem, akinek már van egy múltam, és az élet nem éppen erre edzett? Majd kiderül…

 Véleményem a naplóról>>