II. Hét

12. Nap – Haverok, buli, tequila… és minden más!

Reggel már a nappaliban várt minket a tegnap nekünk ígért egy rekesz Olmeca Tequila Blanco, de Kornél javaslatára beraktuk őket a hűtőbe, mondván délelőtt nem olyan izgi berúgni, és a meleg tequila különben is szar. Mivel nem rendelkeztem tapasztalattal ilyen téren, hittem neki. Kifejezetten beindította a fantáziámat a magas alkoholtartalmú ital, eddig ugyanis a nagy ivászatom kimerült a sörnél. Biztosan őrültségnek hangzik, de egy kisgyerek lelkesedésével vártam, hogy életemben először igazán berúgjak. Tudtam, hogy egy tökéletes partyhoz keresve sem találnék jobb társaságot, a klikk nyílván már rengeteg görbe estén van túl. Részese akarok lenni én is az éjszakai élet minden apró szépségének… Persze volt pár lakó, akiből már csak a tequila gondolata is heves ellenállást váltott ki.

-          Minek kell ide is inni jönni Kornél? Én ugyan meg se fogom kóstolni! – Kriszti karba fonta a kezét, és esze ágában sem volt leplezni a nemtetszését.

-          Te bajod! – Kornél elengedte a füle mellett a megjegyzést. Miközben csendesen kuncogtam az egyik sarokban, észrevettem, hogy felém közeledik.

-          Linda ne haragudj, tegnap bunkó voltam… - felhúztam a szemöldököm.

-          Izé. Jól van, semmi baj. Már el is felejtettem. – mosolyogni kezdtem, képes bocsánatot kérni? Ez nála már haladás.

-          Jó szóval, akkor este csinálsz nekem Tequila Sunrise-t? – levegőért kapkodtam, majd a kezem ügyébe kerülő párnával elkezdtem őt csapkodni.

-          Nah persze, te bunkó, én itt tök kedves vagyok, te meg szépen kihasználsz! Húzz a fenébe! – játékosan püföltem tovább, mire megfogta a kezem és ledöntött az ágyra.

-          Nyugi! – ellenkezni akartam, de ő leszorított, már megint itt tartunk? – Szóval? Úgyse tudsz nekem nemet mondani…

-          Miért ne tudnék?

-          Tisztában vagy vele, hogy te veszítesz többet! – elengedte a karom, majd elment.

Elkerekített szemekkel néztem utána. Ez most már megint mire volt jó? Persze, hogy én veszítek többet, ha nemet mondok neki, még a végén nem kapok a tequilából, de ha idejött volna és szépen megkér rá, hogy csináljak nekik koktélt az estére, szó nélkül megtettem volna neki, minek kellett ez a felszínes körítés hozzá? Pedig egy pillanatra tényleg bekajáltam a bocsánatkérését. Azt hiszem erre még várnom kell. És különben is, hogy jön ő ahhoz, hogy idefárad, előadja magát, majd itt hagy? Nem értem a logikáját… Hálisten nem maradt túl sok időm ezen agyalni, mivel Marci kitalálta, hogy a nappali dohányzóasztalán lévő gyümölcsöstál és a hűtőben lévő töménytelen mennyiségű joghurt felhasználásával isteni gyümölcssalátát készíthetnénk itt kora reggel, amivel tuti megalapoznánk a kellő hangulatot a mai napra. Boldogan helyeseltem, úgyhogy ismét magamra vállaltam a megtiszteltető konyhatündér szerepét és lelkesen vagdostam össze a különböző gyümölcsöket, majd tettem bele őket egy hatalmas tálba, amire rengeteg különböző ízesítésű joghurtot locsoltam, majd megbolondítottam még az egészet egy kis tejszínhabbal. Mennyeien nézett ki. Kihívtuk a többieket az étkezőbe, és kis tálkákba az összes lakó kapott kóstolót. Mondanom sem kell, isteni volt, mindenki őszinte elismeréssel gratulált hozzá. Hát igen, végülis az alapanyagok adva voltak, csak eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy ilyen egyszerű dolgokból is ilyen finomat lehet varázsolni. Délután már nem tudtam mit kezdeni magammal. Kimentem a pezsgőfürdőbe, úsztam a medencében sőt még Csongit is kiengedtem szülői felügyelet mellett rohangálni egy kicsit, de az idő így is csigalassúsággal telt. Végül Marcival beültünk egy kicsit méregteleníteni a szaunába, ami némiképp felpörgette az eseményeket.

Kényelmesen elfeküdtem legfelül, majd lehunytam a szemem és csendesen lélegeztem a levegőt ki-be. Teljesen ellazultam. Már majdnem elaludtam mikor csak azt vettem észre, hogy Marci ad egy puszit a hasamra. Rohamsebességgel ültem fel, és teljesen zavarba jöttem mikor észrevettem, hogy ennek a mozdulatomnak a következtében a szánk kb. 2 centire volt egymástól. Lassan a derekam köré fonta a kezét, mikor nyílt az ajtó és bejött a klikk. Mindenki igen érdekesen méregetett minket, mégis Kornél tűnt a legzaklatottabbnak. Képtelen volt levenni a tekintetét rólunk, mikor már elhelyezkedtek akkor is egyfolytában minket bámult. Nem tudhatta, hogy félbeszakított-e valamit, vagy már éppen elkésett. Habár… Mit érdekli őt, hogy én kivel és mit csinálok egy szaunában?

-          Ti meg mit műveltek itt? – szólalt meg végül, szokatlanul magas hangon.

-          Édes, szerintem magad is ki tudod találni! Szerintem tegyük mi is ugyanezt! – Kata ledöntötte Kornélt, majd rámászott és puszilgatni kezdte a mellkasát.

Na, azt kellett volna látni, amit kiváltott Kornélból ez a kedves kis gesztus. Sosem láttam még őt ennyire kielégültnek és ellazultnak. Mintha Kata csak az erogén zónáit érintette volna. Rosszul lettem.

-          Ne haragudjatok! – lassan lemásztam, majd kirohantam a szaunából, és egyenesen belevetettem magam a medencébe.

Francba, ez meg mi volt? Féltékeny lettem volna? De hát itt benn mindenkinek megvan a maga helye és társasága. Ezen semmi sem változtat. Ha akarnék sem tudnék bekerülni a klikkbe, ők 5-en teljesen más életmódot folytatnak, mint mi. Különben is nekem itt van Marci, mégis mit akarok még? Találtam benn egy pasit, akivel akár el tudnék képzelni egy villán belüli románcot is. Jól érzem vele magam, mindent elmondhatok neki és úgy tűnik én sem vagyok közömbös számára, könyörgök majdnem megcsókolt! Ha nem jönnek be Kornélék, lehet már össze is jöttünk volna, de persze neki megint fel kellett kavarnia mindent. Fenébe, miért nem tudok rá úgy tekinteni, mint a villa többi hímnemű tagjára? Persze hülye vagyok, aki Kornélt képes egy lapon említeni a többi sráccal az minden bizonnyal leszbikus! Kornél ő Kornél… Nem egyszerűen egy pasi… Hanem A pasi!

Hatalmasat sóhajtottam, a hideg víz már rendesen csípte a bőrömet mégsem volt semmi kedvem kikászálódni a medencéből, legszívesebben addig ott maradtam volna, amíg minden, amit Kornél iránt érzek szépen lassan kiázik belőlem. Azt hiszem ezzel akár a 80. napig is várhattam volna, nyílván akkorra sem változna meg semmi. Kitartás!

-          Jól vagy? – Marci beugrott utánam, majd mellém úszott.

-          Persze, ne haragudj, csak hirtelen rosszul lettem a szaunában a melegtől… Igen, biztosan a benti magas hőmérséklet volt az oka, tudod a náthám még mindig nem múlt el teljesen és… – ott magyarázkodtam neki.

-          Aha! – gondolkozás nélkül lenyomott a víz alá.

-          Hé, ez meg mi volt? – kérdeztem miközben levegőért kapkodva, ismét a felszínre kerültem.

-          Sok a duma, látod tudom hogyan kell beléd fojtani a szót.

-          Azt máshogy szokták nem? – sokat sejtetően rámosolyogtam, majd kiszaladtam a medencéből. Naná, hogy a csókra céloztam.

Bevonultam a fürdőszobába, majd vettem egy relaxációs fürdőt. Kifejezetten jólesett a kinti hideg után szétáztatni magam egy kád tűzforró vízben. Megmostam a hajamat is, majd begöndörítettem az egészet, hogy lágy hullámokban omoljon le a vállamra. Belebújtam a polcra kikészített partyszerelésembe és egy leheletnyi sminket is felvittem az arcomra. Fújtam még egy picit magamra a kedvenc parfümömből és boldogan méregettem magam a tükörben. Nem tudom mikor voltam ilyen szép utoljára…

Mikor beléptem a lányszobába, Kornél már az ágyamon fekve várt. Lassan rám emelte a tekintetét, majd végignézett rajtam és elégedetten mosolygott.

-          Csini. – nemes egyszerűséggel ejtette ki ezt az egy szót, majd mikor a szekrényemhez értem, lehúzott az ágyra. – Már vártalak! – a szívem kihagyott egy ütemet.

Most én mértem őt végig tetőtől talpig. Mint mindig, most is elképesztően nézett ki… Erőt kellett vennem magamon, hogy ne vessem rá magam. Az az isteni Kornél illat most is csak úgy áradt belőle, olyan bom chicka wah wah érzetem támadt.

-          Mit nézel? – kérdezte továbbra is mosolyogva.

-          Nem szabad?

-          Tudod, milyen baromi jól esik?

-          Növelem az egódat?

-          Azt már nem lehet hova növelni Picike. Nem ezért jöttem. A többiek már várják a Tequila Sunrise-t a nappaliban. Kijelentettem, hogy addig senki nem iszik egy kortyot sem az értékes italomból, amíg azt el nem készíted nekem. Esetleg nekünk. Esetleg besegítek, és akkor mindenki kap egyet.

-          Sosem adod fel?

-          Nem ismersz te még engem. Nah haladj, nem érünk rá! – felhúzott az ágyról, majd kitolt a konyhába.

Elővettünk mindent, ami egy tökéletes Tequila Sunrise elkészítéséhez kellett. Nem akartam senkinek sem csalódást okozni, úgyhogy próbáltam az összes összetevőt precíz pontossággal eltalálni. Kb. fél órán keresztül koktélokat gyártottunk, mondanom sem kell, Kornél már baromira unta az egészet. De megérte. Beraktuk a zenegépbe Timbaland-től az Apologize-ot és ezzel kezdetét vette a buli. Mindenki szinte ízlelgetés nélkül benyomta a könnyű kis koktélt, teljesen ráindultak a piára, olyanok voltak, mint akik még sosem alkoholizáltak az életükben. Mikor elfogyott az ital, gondoltuk csinálunk valami feelinget a tiszta tequilának. Páran kimentünk a konyhába és egy tálcára 11 db 5 centes kristálypoharat tettünk, hozzá citromgerezdeket vagdostunk és egy kis só is előkerült a polcról. Amikor bevittük a nappaliba szépen teletöltöttük az összes poharat, majd mindenki magához szólított egy kis sót és citromot is. Mindeközben a zenegépből jobbnál-jobb számok szóltak, kezdtem megszeretni Kornél zenei ízlését.

-          Rátok! – emelte fel Kornél a poharát, majd sót tett a kezére, gyorsan bekapta, lehúzta a tequilát és egy fél citromot nyomott a szájába. Hmm, micsoda rituálé.

A többiek lelkesen utánozták, de míg a fiúknak sikerült egybe lehúzniük a folyadékot, mi azért szenvedtünk vele rendesen. Megpróbáltam rutinos piálósnak látszódni, de azt hiszem megint kissé kiröhögtettem magam. A 2. kör már egy fokkal jobban ment, a 3.-ra pedig már senki sem panaszkodhatott. Elhatároztam, hogy addig iszok, ameddig meg nem tanulom egybe lehúzni az 5 cent tequilát… Nem tudtam ezzel mennyit is ártok magamnak valójában.

-          Kornélka, még egy kör? – Kornél nyakába ugrottam majd gondolkozás nélkül beleittam a kezében lévő üvegbe.

Ő tátott szájjal figyelte, ahogy a folyadék folyamatosan eltűnik az üvegből.

-          Hűha, ez szép volt csajszi! Most én jövök! Gyere…

Megfogta a kezem, majd behúzott a lányszobába. Kibontott egy újabb tequilát és alaposan meghúzta.

-   Hát te sem vagy kispályás! – idétlenül mosolyogtam, majd észrevettem, hogy az állán lefolyik egy kis citromlé… Gondolkozás nélkül odahajoltam és lenyaltam, majd hirtelen észbe kaptam. Megráztam a fejem és próbáltam értelmesen gondolkozni, de nehezebben ment, mint képzeltem. Erősen szédültem, forgott velem a világ, Kornélból is szinte kettőt láttam, és higgyétek el nekem, ha egy ilyen pasiból többet is lát az ember, képtelen megfékezni magát.

-          Nem gondolod, hogy le kéne feküdnöd pihenni egy kicsit? – kérdezte szórakozottan, majd ledöntött az ágyra.

-          Veled?

-          Akár… Gyönyörű vagy! - megfogta a derekamat, majd felhúzta a pólóm könnyű anyagát egészen a melltartóm aljáig. A hasamat simogatta tovább, majd lehajolt és puszilgatni kezdte. Nem tudtam magamról… Különben is, ami jól esett, azt minek hagytam volna abba? Simán benne voltam a buliban.

-          Mindig is tetszettél… - suttogtam halkan, majd kitört belőlem a röhögés. Tudtam, hogy lassan kijön belőlem minden, amit megittam. Eltoltam magamtól, és próbáltam felállni.

-          Hova mész édes?

-          Asszem hánynom kell… - gyorsan kiszaladtam a szobából, majd megcéloztam a lányvécét, és fél órára bezárkóztam, pocsékul éreztem magam.

Ahogy kijött belőlem a tequila a reggelivel együtt, folyamatosan kijózanodtam, de mikor lassan tudatosult bennem, hogy mit is műveltünk mi a hálószobában, újra rosszul lettem. Kimentem a konyhába és öntöttem magamnak egy kis ásványvizet, majd a többiek keresésére indultam. A zenegépből még mindig a legtutibb számok szóltak, de a nappaliban mégsem találtam senkit. Kisétáltam a kertbe és megláttam Kornélt… Még a számat is eltátottam a döbbenettől! Ott smárolt egyszerre Katával és Tamarával a jacuzziban. Látszólag nem tudott magáról, csak élvezte, hogy egyszerre két csajjal is kavarhat, és bár akkor és ott nem lettem volna egyik lány helyében sem, mégis rosszul esett ez az egész. A szívem szokatlanul hevesen vert, szinte mart a fájdalom. Mit hittem? Hogy jelentek neki valamit is? Hülye vagyok… Visszaslattyogtam a villába, majd benyitottam a fiúk hálójába… Az elém táruló látványtól, ha lehet még jobban meglepődtem, mint az előbb. Kriszti éppen Szilivel smárolt az egyik ágyon, miközben Patrik és Tamara próbáltak a szekrénynek dőlve rájuk licitálni. Csak lestem. Főleg mikor megláttam Marcit Nikivel… Nem, félreértés ne essék ők nem smároltak, legalábbis még nem… És itt tudatosult bennem, ha most sürgősen nem teszek valamit bizony két szék közül a pad alá fogok esni…

-          Marci! – odasétáltam az ágyhoz, majd leültem mellé.

-          Linda… Rég láttalak. Azt hittem Kornéllal vagy… – elfordította a fejét.

-          Tévedtél! – mosolyogni kezdett.

Nikinek lejöhetett, hogy ő a felesleges harmadik, mert egy darabig még nézett minket, majd kisétált a szobából. Lekapcsoltam az ágy mellett lévő kislámpát, amitől a szoba hangulatos félhomályba borult.

-          Örülök, hogy itt vagy. – Marci óvatosan ledöntött az ágyra, majd megcsókolt… Hosszú, gyengéd, puha csókkal.

Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy csak úgy csillog a tekintete. Olyan aranyos volt. Nem akartam itt abbahagyni, nem akartam, hogy vége legyen. Azt akartam, hogy örökké tartson ez a pillanat. Lassan a két másik páros felé fordítottam a fejem. Még mindig elmerültek egymásban. Vállat vontam, majd mosolyogva támadtam le Marcit az ágyban. Szinte nekiestem, amit így utólag még mindig a piának tudok be. Ő erre magára húzott, majd betakart. Az időérzékem teljesen elhagyott, akkor és ott semmi nem számított. Örültem, hogy így történt, végre újra boldog voltam… Boldog vele… Semmi kedvem nem volt visszamenni a lányszobába, minek is tettem volna? Már megtaláltam a helyem… Marci illatába temetkezve aludtam el…

 Folytatás következik...

 Véleményem a naplóról(Lovelyról)>>