II. Hét

11. Nap – Táncverseny

Minden lány legalább egyszer az életében eljátszik a gondolattal, hogy ő a világ legtehetségesebb táncosnője, és megváltja a világot. Minden bizonnyal én ma tapasztaltam meg ezt a szívdobogtató érzést. Már reggel mindenkit csakis az új megmérettetés foglalkoztatott és mikor kiderült, hogy egy igazi táncversenyen fogunk részt venni az este folyamán, már senki nem tudta leplezni izgalmát. Az összes lakó megállás nélkül erről szövegelt, képzelődött és már a koreográfiáját tervezgette. Pedig jórészt még semmi részletbe nem avattak be bennünket, mindössze annyit tudtunk, hogy különböző stílusú zenékre fogunk táncolni, és fiú-lány párosok lesznek. Ment is rendesen a kavarás, hogy ki kivel alkosson egy párt egy este ereéig. Én csak, mint kívülálló szemléltem az eseményeket, elmerültem a saját kis világomban. Sorra vettem mindent, amit a bent létem alatt tapasztaltam meg először és magam is meglepődtem mennyi új élménnyel lettem gazdagabb. Volt egy legjobb fiúbarátom, csocsóztam, befogadtam egy kisállatot, és ma táncolni fogok! Egy kezemen meg tudnám számolni hányszor voltam eddig az életemben olyan rendezvényen, ahol volt lehetőség a táncolásra.  Amikor a volt barátom elvitt abba a bizonyos kocsma-szórakozóhelyre a névnapomon, ott tapasztaltam meg először milyen is egy igazi buli, ahol táncolunk, iszunk és csak úgy pörögnek az események. Erre bekerültem ide és minden a lábam elé hullik…

-          Jó reggelt… - Marci hátulról átölelt, majd egy tánclépésnek is beillő mozdulattal maga felé fordított. Nevetni kezdtem. – Leszel a párom ma este? – újra megpörgetett, majd magához húzott.

-          Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz… - suttogtam játékosan a fülébe. – De sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, nem járnál jól velem, az én tánctudásomat a lehető legnagyobb jóindulattal is csak lötyögésnek lehet nevezni.

-          Majd vezetlek! 4 évig versenyszerűen rumbáztam. – a zenegéphez lépett, majd berakott egy lassú, romantikus számot. – Figyelj…

A csípőmre tette a kezét, majd lassan mozogni kezdtünk a zene ütemére. Teljesen magával ragadott a zene, a lírai mozdulatok keveredtek az erotikus elemekkel. Talán most értettem meg a tánc lényegét: Az önkifejezést. Olyan volt az egész, mintha beszélgettünk volna szavak nélkül. Igen ez volt a nemek párbeszéde, mintha akkor vallott volna szerelmet… Éreztem, hogy vonzódik hozzám, és mégis meg akarja őrizni függetlenségét, én pedig folyamatosan ingadoztam az odaadás és az elutasítás között. Nagyon furcsa érzés volt, sosem tapasztaltam még hasonlót. Szenvedélyes és csábító volt egyszerre. A szám végén lihegve rogytam le a kanapára, mire Marci mellém feküdt és a hajammal kezdett el játszani.

-          Megy ez neked látod?

Képtelen voltam megszólalni. Átjárta a testem az elégedettség, és már alig vártam, hogy a Tv újra bekapcsoljon és mindent megtudjunk a napunk hátralevő részéről. Csak feküdtem ott mellette, lehunyt szemekkel pihegtem…

-          Kérsz valamit inni? – Marci felült, majd a konyha felé indult.

-          Hé, ez az én szakterületem! Engedj csak oda! – gyorsan felpattantam az ágyról és finoman kilökdöstem őt a konyhából. 

Nem hagyta annyiban a dolgot, visszalopózott, közel húzódott hozzám és egy újabb csípőmozdulattal folytattuk azt, amit a zene véget értével abbahagytunk.

-          Hé, engedj így nem tudom neked megcsinálni életem legjobb koktélját! Pedig hidd el ez kitüntetés, hogy valakinek ezt készítem el.

-          Már alig várom… - suttogta miközben egy pillanatra sem engedett el.

Lassan tudatosult bennem, hogy hülyeség, hogy ez az egész, ami kettőnk között kezd kibontakozni, csak barátság. Mert nem az… Már nem. Mikor elkészült a két koktél, mindketten átvettük a fürdőruháinkat és kivonultunk a jacuzziba pihenni egy kicsit. Végig átkarolt, én meg a vállán pihentettem a fejem, és eszem ágában sem volt leplezni, hogy végre újra jól éreztem magam. A benti óra lassan elütötte a 12t, és azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legszebb délelőttöm. Mikor vagy egy fél óra múlva bevittem az üres poharakat és beraktam őket a mosogatógépbe, ismét éreztem, hogy valaki hátulról a derekam köré fontja a kezét és lassan a hasamat kezdi el simogatni… De ez nem Marci volt. Meglepetten fordultam hátra, miközben Kornél betolta velem a mosogatógép ajtaját, és közelebb húzott magához. Végigfutott rajtam a hideg, mozdulni sem bírtam, csak néztem azokba a gyönyörű, hazug szemekbe és remegtem…

-          Mit akarsz? – kérdeztem nagyon halkan.

-          Arról, hogy Én mit akarok, most inkább ne dumáljunk úgyis ki tudod találni magadtól is. – sokat sejtetően rám mosolygott, majd a keze a fenekemre vándorolt.

-          Perverz.

-          Látod mit ki nem váltasz belőlem? – nagyot sóhajtottam, már megint miért csinálja ezt velem? Fölöslegesnek tartottam ellenkezni, úgysem tehettem volna semmit, teljesen sarokba szorított. – Táncolsz velem?

-          Most? – elkerekítettem a szemeimet.

-          Akár… De én az estére gondoltam. – újra a derekamat simogatta, miközben már olyan közel álltunk egymáshoz, hogy megint magával ragadott az az isteni illat, az a tökéletes test, az a gyönyörű mosoly és minden más apróság is, ami Kornél bűvkörébe tartozott és én képtelen voltam ellenállni nekik.

 Folytatás következik...

-          Nem lehet. Már megígértem Marcinak. – suttogtam miközben alig észrevehetően odabújtam hozzá. Teljesen a hatása alá kerültem, nem tudtam magamról. Próbáltam gondolkozni, de elveszítettem a józan ítélőképességemet. Nah persze. Kornél társaságában ki képes józanul tenni bármit is?

-          Marci egy fasz! – Kornél vállat vont. – Mond meg neki, hogy velem táncolsz és kész, nem kell vele foglalkozni. Annyit nem ér az egész gyerek.

-          Te különben is, hogyhogy nem Katával akarsz lenni? Meggyőződésem, hogy ezerszer jobban mozog, mint én! Te is tudod, hogy én csak egy falusi kislány vagyok, akitől nem lehet túl sokat elvárni semmilyen téren sem.

-          De könnyen tanulsz, ezt már a csocsónál is megtapasztaltam… És remélem még sok másnál is megtapasztalhatom majd… - lihegte. Kinyitottam a szemeimet, majd megráztam a fejem. Egyből kijózanodtam.

-          Húzz a francba Kornél! Igen… Sok mást is megtapasztalhatsz majd! Mondjuk azt, hogy milyen érzés is az, ha valakit nem kaphatsz meg! Na, szia…

Amilyen gyorsan csak tudtam kitéptem magam a karjaiból majd újra megcéloztam a pezsgőfürdőt, de pont mikor a tv elé értem az halk berregéssel jelezte, hogy pillanatokon belül bekapcsol. Gyorsan szóltam a többeknek is, majd kíváncsian vártuk, hogy felcsendüljön Attila hangja.

-          Sziasztok villalakók! Látom összeálltak a párok, megtennétek, hogy kettesével felsorakoztok egymás mellett? Utána elmondom mi is lesz a feladatotok…

Gyorsan Marci mellé szegődtem, mire ő a kezembe csúsztatta a kezét, és kicsit megszorította. Rámosolyogtam. Kata persze egyből Kornélt célozta meg, mintha teljesen magától értetődő lenne, hogy ők minden tekintetben egy párt alkotnak. Különben is, ki tudja? Lehet, hogy Kornél végig csak etetett, és, ha igent mondtam volna az ajánlatára, akkor is hatalmas lelkesedéssel szívatott volna meg azzal, hogy mikor eljön a pillanat, ő mégis Katával táncol. Sosem sikerült rajta kiigazodnom, és van egy olyan halvány sejtésem, hogy ezek után sem fogom kiismerni teljesen. Már alkottam róla egy véleményt, de ez is napról napra változik, nem tudom mikor lesz már vége, vagy elkezdődött-e már egyáltalán?

-          Jól van, látom mindenki megtalálta a párját Niki kivételével. Hmm… Akkor te légy szíves állj oda Tamarához és Milánhoz. Velük leszel együtt. Lássuk akkor a szabályokat. A verseny este 10kor kezdődik, addig még majdnem 9 órátok van a felkészülésre. Különböző stílusú zenékre fogtok táncolni, mindenki 5 percet kap majd, erre úgy válogatjátok össze a számokat, ahogy szeretnétek, de a megadott zenei stíluson belül kell maradnotok. Lényegében ennyi is lenne a dolog. Annak a párosnak, akinek a tánca a legeredetibb és legfantáziadúsabb lesz, természetesen jutalom jár, ami egyelőre had maradjon meglepetés!

A következő 5 percben az összes pár választhatott magának egy zenei stílust, amit az este folyamán akart képviselni. A Kata+Kornél páros természetesen a Disco mellett döntött, de stílusok széles skálájával találkozhattunk. Volt DNB, Reggie, Hip-Hop és mi… Salsa? Azt hiszem máris kitűntünk a többiek között. Mindenki kapott egy órát a zene mellett történő gyakorlásra. Mi a 2.-ok voltunk, ami szerintem a lehető legjobb hely, hiszen az első óra simán elment a számon való gondolkozással, és így az összeállt koreográfiát estig még rengetegszer elpróbálhattuk. Elhatároztuk, hogy csak 1 számot választunk, de azt valami nagyon ütősre terveztük. Mikor odajutottunk a zenegéphez és megpillantottuk a Dirty Dancing 2-ből már jól ismert Do you only wanna dance-t, elégedetten csaptuk össze a tenyerünket, majd egyből neki is láttunk a koreográfiánknak. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy egy óra alatt nem lehet megváltani a világot így maga a tánc, nem éppen nehezen betanulható mozdulatokból állt, de tele volt látványos kubai rumba elemekkel, és a Salsa heves, forró ritmusának hatására csak úgy szikrázott közöttünk a levegő. Már alig vártam az estét, képtelen voltam másra gondolni, csak az járt a fejemben, hogy 10kor mindezt már gyönyörű ruhában kisebb közönség és az egész világ előtt eltáncolhatjuk. Szerintem igazán meggyőzőre sikerült, ha ebből nem jönnek át a közönség felé irányított üzenetek, akkor semmiből. Egész délután a nehezebb mozdulatsorokat gyakoroltuk és kismilliószor végig próbáltuk egybe is, míg a végén már szinte a könyökünkön jött ki az egész. Sosem nevettem még ennyit, és megkérdőjelezném, hogy nem ez volt-e a villán belüli legszebb napom. Rendkívül jól éreztem magam, végre újra önmagamra találtam a tánc és a zene mellett. Nah jó… Talán Marcinak is köze van a hirtelen jött hangulatváltozásomhoz.

-          Mondtam már, hogy jól érzem magam veled? – suttogtam, miközben az ágyamon pihentünk a lányszobában.

-          Kölcsönös. – a szeme csak úgy csillogott.

-          Most teljesen úgy nézel ki, mint Wilmos herceg! – összeborzoltam a haját és mélyen a szemébe néztem.

-          Hehe, ezt vehetem bóknak? Ki tudja bejön-e neked egyáltalán Wilmos herceg!

-          Megnyugtatlak. Bejön.

 Folytatás következik... 

Marci állta a tekintetem mégsem tett semmit. Nem kezdett el rám nyomulni, csak az arcomat figyelte és elégedetten mosolygott. Azt hiszem pont ez tette olyan ellenállhatatlanná. Nem olyan volt, mint Kornél… Pont ez tetszett benne.

Az óra kismutatója lassan közeledett a 10es felé, mi pedig egyre izgatottabban járkáltunk fel alá a villában. A ruháink már megérkeztek, a főpróbán már rég túl voltunk. Mindenki türelmetlenül várta, hogy kezdetét vegye a verseny. Fél 11kor bekapcsolt a Tv…

Attila először a Milán+Niki+Tamara párost szólította, akiknek a Hip-Hop-juk inkább vicc volt, mint művészet. Az esetlenkedésükön mindenki jót nevetett, de látszólag ők élvezték. Utánuk következett Fruzsi és Patrik DNB-je, ami igazán fantasztikus lett volna, ha nem 5 percen keresztül kell csinálniuk. Fruzsi 2 perc után feladta, kifáradt és már csak az alapmozdulattal próbálkozott tovább. Patrik viszont nagyon jól nyomta, nem is tudtam, hogy ennyi energia van ebben a srácban. Elképesztő volt, tiszta profi. Egy eddig teljesen ismeretlen oldalát mutatta meg. Hatalmas tapssal jutalmaztuk. Őket követte Szili és Kriszti, ami inkább valami romantikus lötyögés volt, mint Reggie. Én értem, hogy Peace meg minden, de bevallom nekem egy kicsit sok volt, még így is, hogy újonnan kifejezetten megszerettem Bob Marley-t. A mezőny egyre szorosabb lett, mikor mi léptünk a táncparkettre. A táncunk egyszerűen tökéletes volt, lesöpörtünk mindenkit, aki előttünk táncolt. Annyira szenvedélyes, érzelmektől túlfűtött, olykor erotikus és tüzes volt, hogy a többiek látszólag levegőért kapkodtak. Szinte olvastunk a gondolataikban, egyikük sem nézte volna ki belőlünk, hogy van egy ilyen oldalunk is. Talán nincs is, de én most a szerelemben mindent szabad mondásomat átkereszteltem táncban mindent szabadra és boldogan figyeltem a többiekből kiváltott reakciókat. Kata csak féltékenyen pislogott, majd mikor Attila őket szólította, büszkén lépkedett be középre, sexis miniszoknyájában és topjában, ami teljesen szabadon hagyta lapos hasát. Kornél lassú léptekkel utána sétált, csak úgy sütött az arcáról az elégedettség. Féltékeny lettem miközben a táncukat néztem. Kornél szinte megdugta Katát a mozdulatok közben, mégis olyan érzékien csinálta, hogy még simán a művészet kategóriába tartozott. Magasan ők voltak a legjobbak. Ennyi, őket nem lehet legyőzni, ezt meg kell szokni. Vágyakozva néztem utána, be kellett vallanom magamnak, hogy igen szívdobogtató volt az egész előadásuk. Nem egyszerűen győzni akartak, hanem megszégyeníteni mindenkit, ami olyan undorító és tiszteletreméltó is egyben. Persze ők nyertek. Ez nem volt kérdés… Mi lettünk a 2.-ak, amitől tulajdonképpen nem éreztük magunkat kevesebbnek, végülis elégedettek voltunk, és a minimális csalódottság is egyből köddé vált, mikor megtudtuk Kornélék nyereményét.

Attila egy plüss aranyhalat mutatott felénk.

-          Kornél, Kata ez az aranyhal teljesíti egy kívánságotokat. Kérhettek bármit, találkozást a szülőkkel, kimenőt egy gyertyafényes vacsorára, bármit, amit csak szeretnétek.

Kornél arcán önelégült mosoly jelent meg. Kíváncsian vártuk, hogy ez az érzéketlen alak, mit bír kitalálni, amivel megbotránkoztat mindenkit.

-          Hát, ha rajtam múlik a dolog, én vagy 6 üveg tequila mellett döntenék, amiből berúgattathatok mindenkit és csaphatuk egy felejthetetlen partyt.

Attila a szemét forgatta, ez vajon benne volt-e a lehetséges listába, amire a képzeletbeli kívánságokat írta fel. Majd lassan bólogatni kezdett. Részéről semmi akadálya nem volt a dolognak. A Shownak jót tesz a határtalan izgalom, minek is ellenkezett volna?

 Véleményem a naplóról(Lovelyról)>>