II. Hét

13. Nap – Minden tett következményekkel jár…

Lassan kinyitottam a szemem, majd gyorsan le is hunytam. Kegyetlenül szédültem.

-          Lindának nem volt ellenére a dolog!

-          Ezt nem tudom elhinni! Hagyta, hogy ez a nyomorék lesmárolja?

-          Hát látod, most is ott fekszik mellette. Nem úgy tűnik, mintha valaki kényszerítette volna!

-          Hát a pofám leszakad!

-          Mi bajod van? Féltékeny vagy?

-          Hülye vagy? Csak gáz, hogy egy ilyen seggarccal jött össze! Látszik, milyen béna ízlése van a kiscsajnak. Először az a Csongi gyerek, most meg Marci. Különben is ez nem buzi?

-          Milán a buzi…

-          Tök mindegy! Na, lépek Katához.

-          Te tudod!

Hunyorítottam és még éppen elkaptam Kornél távolodó alakját az ajtóban. Lassan körbenéztem a szobában... Hol vagyok? Nehezemre esett gondolkozni. Patrik nem messze tőlem szintén nagyon töprengett valamin. Csak mi ketten voltunk a helyiségben. Illetve nem… Jézusom! Ahogy megláttam a mellettem édesen szuszogó Marcit, lassan tudatosult bennem minden. A tegnap esti party, a hosszúra nyúló éjszaka. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és kiosontam a szobából… Illetve osontam volna, ha Marci nem húz vissza.

-          Jó reggelt Szépségem. – ledöntött maga mellé, és megkaptam a nap első csókját. Álmodozva pihentem tovább… - Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem sajog a fejem.

-          Ne is mondd, kivagyok! – a fejemre húztam a takarót, és sóhajtottam egy nagyot.

Forgott velem a világ és csak nehezen tudtam összerakni az este bizonyos részleteit. Szerintem a fele lazán ki is esett. Újra elaludhattam, mert csak azt vettem észre, hogy Marci két kávét szorongat a kezében, majd az egyiket felém nyújtja.

-          Másnaposság ellen. Nem tudom, mennyit használ.

-          Köszönöm. – hálásan kortyolni kezdtem a mindennél többet érő folyadékot, és próbáltam a fejemben újra lejátszani a tegnap történteket.

Ahogy belegondoltam a megivott alkoholmennyiségbe ismét erőt kellett vennem magamon, hogy ne rohanjak ki a mosdóba. Már csak a pia puszta gondolatától is émelyegtem. Nagyon nem kellett volna, állapítottam meg magamban, miután az utolsó korty kávé is lecsúszott a torkomon. Ekkor villant be egy kép: Kornél és én az ágyamon… A homlokomat ráncoltam, megtörtént vagy álom volt csupán? Elég valószerűtlennek találtam a dolgot, mégis a következmények azt bizonyítják, hogy a kettőnk kis kavarása Kornél emlékezetében is tisztán élt.

-          Jó reggelt smárhercegnő! Újonnan ribancot játszol? – Kornél csak úgy félvállról odaszólt nekem, majd levágódott a nappaliban a garnitúrára és sajgó fejét kezdte tapogatni. Próbáltam gyorsan elslisszanni mellette, tudomást sem véve az előbbi kijelentéséről, de mindig is tudtam, hogy nem igazán jön be neki, ha valaki átnéz rajta. – Remélem, tudod, hogy tegnap este úgy be voltál baszva, hogy majdnem megdugattad magad velem, úgyhogy ne játszd meg magad, tudod nem áll jól! Nah mivan nem mondasz semmit? Csak nem kiesett az estédnek ez az apró része? Nem lepődnék meg.

Éreztem, hogy a szememet elöntik a könnyek. Hogy merészeli?

-          Kornél légy szíves szállj le rólam!

-          Én leszálltam, a kis akciód után tudod, ki méltatna téged még bármire is.

-          Hát akkor ennyiben maradjunk! Nah szia.

Éppen elindultam volna, majd meggondoltam magam. Nem, ezt nem hagyom ennyiben! Odasétáltam Kornélhoz és lekevertem neki egy hatalmas pofont! Az arcához kapott…

-          Áú, te ribanc, mi a szart csinálsz? Normális vagy? – most már szabályosan zokogtam.

-          Mond, mi jogon beszélsz? Nem én smároltam végig az éjszakát Tamarával meg Katával!

-          Nem, te Marcival smároltad végig. Igazad van, az tényleg teljesen más!

-          Elárulnád, hogy mégis mi bajod van velem? Azt csókolok meg, akit akarok és akkor, amikor akarok, neked van a legkevesebb közöd hozzá!

-          Ó tényleg? – Kornél lassan felállt az ágyról, majd közelebb hajolt hozzám és adott egy puszit a számra… - Én is! – és erre elment.

Lassan a számhoz emeltem a kezem és hosszan utánanéztem. Még láttam, ahogy a kertben megtalálja Katát, és szenvedélyesen megcsókolja. Csak azon kaptam magam, hogy már közel negyed órája egyhelyben állok és bámulok Kornél után. Képtelen voltam gondolkozni, csak azon járt az eszem, hogy összeért az ajkunk, ami olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket még talán sosem éreztem. Remegés, repkedő pillangók a gyomromban, vágyakozás a folytatás után. Gyűlöltem őt, jobban gyűlöltem, mint a beköltözésünk óta bármikor. Idejön és megjátssza az istent… Mindenki a lábai előtt hever, mindenki teljesíti az összes kívánságát. Kornél tehet bármit, az ember képtelen rá haragudni. Ő smárolhat egyszerre két csajjal, ő hülyítheti mellette a többieket, ő átcseszheti a haverjai fejét, kérdőre vonhat bárkit. Mindent megtehet, amit csak akar. Mi pedig… Reménykedünk, hogy igen, tegye is meg, csináljon akármit, csak had lehessünk a közelében, had érezzük az illatát, halljuk a hangját, nézhessük az esztétikailag tökéletes testét, mosolyogjunk, mikor elveszünk a tekintetében, miközben belül tudjuk, mert igen… Tudjuk, hogy közömbösek vagyunk számára. És mégis… Ha Kornélt és Marcit egymás mellé állítjuk, hiába, hogy Marci ezerszer aranyosabb, odaadóbb, romantikusabb, mint Kornél, hiába, hogy tudom, nagyon szeret engem, én mégis Kornélért remegek. Csakis érte. Megráztam a fejem. Hülyeségeket beszélek.

Lassan beslattyogtam a szobámba, ahol ismét egy érdekesnek nevezhető kép tárult elém. Kriszti és Szili egymásba gabalyodva pihegtek egymás mellett. Kifejezetten édesek voltak, azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy egyből az álompár szintre emelkedtek a szememben. Igen, látszólag ők nem akartak feltűnést… Ők csak szerelmet akartak és meg is kapták. Hatalmasat sóhajtottam. És én vajon mit akarok? A napokban már többször feltettem magamnak ezt a kérdést és mindig arra jutottam, hogy szükségem van valakire, aki szeret. Én sosem akartam a középpontba kerülni, nem akartam mindenkinek megfelelni, csak találni akartam egy olyan embert, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, aki mellett biztonságban érzem magam. És én meg is találtam Marcit, minek rágódnék Kornélon? Túl kell ezen lépnem. (Nem mintha lenne más választásom… sóhaj)

Bevonultam a fürdőszobába és leöblítettem hideg vízzel az arcomat, majd belebújtam egy kényelmes otthoni göncbe. Még mindig pocsékul éreztem magam, semmi kedvem nem volt emberek közé merészkedni ilyen fejjel. Pár perc múlva kopogtak az ajtón… Óvatosan résnyire nyitottam, de csak Marci volt az. Persze mégis mit hittem, kivel fogom szembetalálni magam?

-          Már mindenhol kerestelek! A többiekkel tervezünk egy kis szaunás pihizős délutánt. Utána csobbannánk egyet a medencében és kirészletezné mindenki a tegnap estéjét. Nah? – kétségbeesett tekintettel néztem rá. – Hé, ne vágj már ilyen fejet. Nah kapj fel valami fürdőruhát gyorsan és gyere. Kinn megvárlak.

Kelletlenül dobtam le magamról a szabadidőruhámat, és bújtam bele a kedvenc kétrészes bikinimbe. Megigazítottam még utoljára a hajamat, mély levegőt vettem és felkészültem életem legszarabb délutánjára. Legbelül reménykedtem, hogy Kornél nem lesz kinn, de mikor beléptem a szaunába, egyenesen vele találtam szembe magam. Erről ennyit.

-          Ohh smárhercegnő is megérkezett? – jegyezte meg epésen, majd helyet mutatott maga mellett.

A tekintetemmel Marcit kutattam, aki éppen Nikivel röhögött valamin. Felmásztam hozzá, majd az ölébe ültem… Kornél bekaphatod!

-          Szóval éppen ott tartottam, hogy srácok egyszerűen eszméletlen két nővel smárolni egyszerre. Tehát a tudat, hogy mindkettő a tied, és beléd vannak zúgva. És ott fogdoshatod őket, ahol éred… Ráadásul ilyen csajokat. Hát huhh, szép este volt… - elégedetten dőlt hátra.

Patrik vágyakozva vegyes áhítattal nézett rá, és még Milán is komolyan elgondolkozott… Gondolom ő pasival képzelte el a jelenetet. Niki Marcit bámulta, én meg csak grimaszoltam. Csak mi 6-an voltunk benn a szaunában.

-          Hát igen a kiváltságosok élete már csak ilyen! – röhögött Patrik.

-          Hallgassuk meg most Linda élménybeszámolóját is! – rámeredtem Kornélra. Könyörögve néztem rá, de ő folytatta… – Az elejétől kezdve. Tudod, mire célzok… Milyen is két pasival kavarni egy éjszaka alatt. Meséld csak el Milánnak. Vagy inkább Marcinak kéne megtudnia mit műveltél?

Gyűlölettel néztem rá. Nem álltam távol tőle, hogy sírva nekiessek. Marci arcát fürkésztem, aki kicsit arrébb csúszott mellőlem és érdeklődve meredt rám. Lehunytam a szemem. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem ment. Mit mondhattam volna? Az igazat? Hogy azóta vágyok Kornél csókjára, amióta beköltöztünk? Hogy, ha vele vagyok elvesztem a fejem?  Hogy igaza van, és tegnap tényleg hagytam volna neki mindent, mert részeg voltam és gátlástalan? Hogy Marci csak azért kellett nekem, mert nem akartam egyedül maradni? Nem… Ezt mégsem tehettem.

-          Kornél fogalmam sincs miről beszélsz! - mondtam végül.

-          Segítsek emlékezni? – felállt, majd megindult felém… Rám mosolygott, majd kiment a szaunából és becsobbant a medencébe. Patrikék lelkesen követték.

-          Nem akarsz mondani valamit? – kérdezte Marci, mikor már csak ketten maradtunk.

-          Kornél eltúlozza ezt az egészet, tudod milyen!

-          Igen, sajnos tudom, éppen ezért kérdeztelek meg. Rajtad kívül… vagy éppen téged is beleértve eddig minden csajjal smárolt már a házban! – lemondóan sóhajtott.

-          Nem csókolt meg Marci! Engem nem… - az ölébe hajtottam a fejem és átkoztam az egész világot. – Ne haragudj rám!

-          Soha nem is tudnék.

Most már aztán tényleg el akartam süllyedni. Szerintem egész életemben nem aláztak meg ennyire, mint ma Kornél. Smárhercegnő, ribanc… Milyen erős szavak is ezek. Csak szótlanul bámultam magam elé, kedvem lett volna összepakolni és hazamenni. Nem fogom már ezt sokáig bírni. Sürgősen tennem kell valamit. Valamit, de mit?

 Véleményem a naplóról(Lovelyról)>>