I. Hét

2. Nap - Kora reggeli döbbenet

Én aludtam a legtovább a villában, bár otthon is híres voltam arról, hogy olykor átalszom a fél napot. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok és mit is keresek itt tulajdonképpen. Aztán lassan tudatosult bennem minden… Álmosan, kócos hajjal kimásztam a konyhába, ahol a többiek már javában gyülekeztek és az ebéden dolgoztak. Legalábbis a csajok, a Kornél félék kinn fociztak a kertben.

-         Jó reggelt! – köszöntem halkan, mire minden szem rám szegeződött.

-         Hé, hétalvó, fél 12 van! Te meg ki se veszed a részed a házimunkából? – Kriszti összeborzolta a hajam és a macis pizsamámra meredt. Kata elnevette magát.

-         Figyelj kiscsaj, ha nem akarod, hogy az összes srác rajtad röhögjön, gyorsan húzzál vissza átöltözni! Aztán siess nekem, nehogy csak mi dolgozzunk itt ilyen keményen!

Lassan visszaslattyogtam a szobánkba és belebújtam az egyik legkényelmesebb melegítőmbe. Én ugyan nem leszek Kata2, aki saját stílusához híven miniszoknyában tevékenykedett a konyhában. Természetesen sejthettem volna, hogy nekem kellett megvárni, amíg a kaja puhára fő, és folyamatosan ott sertepertélni, nehogy odaégjen. Ahogy az Katától várható volt, teljesen elrontotta az ízesítést, de szerintem ezt a többiek nem merték mondani neki, úgyhogy gondoltam teszek egy kis jót velük és jobban megfűszereztem az ételt. Isteni finom lett, mondanom sem kell. Megnyugodtam, mikor a fiúk elégedetten benyomták az egészet, majd még többet is szedtek maguknak. Csak Kata vágta a pofákat rám, gondolom rájött, hogy ez most kivételesen nem az ő érdeme. De persze, mikor Kornél megkérdezte, hogy ki csinálta, ő lelkesen jelentkezett, majd odament Kornélhoz és… Megcsókolta. Azt hittem leesek a székről, de a többiek látszólag már tudtak a dologról, csak engem ért újszerűen a dolog! Délután kikérdeztem Csongit. Kimentünk a kertbe és kényelmesen elhelyezkedtünk a szaunában.

-         Te mit szólsz Katához, meg Kornélhoz? El se hiszem, hogy kevesebb, mint egy nap alatt összejöttek! – erősen grimaszoltam, és eszem ágában sem volt leplezni az undoromat.

-         Jah én is rendesen meglepődtem rajtuk. Én voltam az első, aki felkelt reggel, kb. még csak 6-7 óra lehetett és a nappaliban milyen látvány tárult elém? Kata kényelmesen fekszik Kornélon, aki nagy lazán átkarolja. – döbbenten néztem rá. Mi van, ha le is feküdtek egymással?

-         De, ha Kata kurvát játszani jött be, akkor miért nem maradt otthon? – fakadtam ki. - És Kornél? Csajokat kihasználni a házon kívül is lehet nem? Nyílván semmit nem érez Kata iránt, egy nap alatt senkibe se lehet beleszeretni.

-         Tudod, mit gondolok? Ők csak azért jöttek ide, hogy megismertessék magukat a külvilággal! Nyílván mindenki azokra az emberekre kíváncsi, akik körül zajlik az élet! Valamit kellett csinálniuk, hogy felhívják magukra a figyelmet és az első adás csak róluk szóljon, és a kibontakozó kapcsolatukról. Az újságok címlapjára akartak kerülni, elvégre ők nem gyerekek már! Tudják, hogy, hogy működik a világ, tudják, hogyan adhatják el magukat. – felhúztam a szemöldököm. Buta lennék, hogy eddig erre nem is gondoltam?

-         Tehát szerinted csak szerepet játszanak?

-         Ez nyilvánvaló! Nem tudom, van e itt valaki, aki önmagát adja. Rajtad kívül. Te vagy az egyetlen, akinek nem az a célja, hogy tökéletes, oldalakra kiterjedő témákat biztosítson a pletykamagazinok számára. Bár ezt még így sem lehet elkerülni, ki tudja kivel fognak összeboronálni a verseny alatt? – Csongor végignézett rajtam, majd mosolyogni kezdett. – Te vagy itt a legaranyosabb csaj, az újságírók már az első adásban ki fognak szúrni, mint fekete bárányt.

-         Tudod, pont azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy én nem is vagyok idevaló és kiesek már az első héten. – ezt tényleg így gondoltam, még, ha nem is értettem egyet Csongi összes mondatával. - Biztos, hogy fognak rám szavazni csomóan! Kata nem bírja a képem, ma is mikor érezte, hogy a kaján nem az ő fűszerezési technikája érvényesült, láttam rajta, hogy meg tudna fojtani egy kanál vízben. Pedig ez még nem is olyan eget rengetően nagy dolog.

-         Te csináltad azt az isteni kaját? – Csonginak felcsillant a szeme, majd megölelt. – Ne foglalkozz velük! A döntőig benn leszel, hidd el nekem… Együtt fogsz versenyezni Kornéllal a győzelemért! – adott egy puszit a homlokomra.

-         Nos, ezt kétlem, de azért köszönöm. Ha már itt tartunk, inkább neked lenne helyed a döntőben…

Tovább beszélgettünk, majd mikor kellőképpen szétégett a testünk, becsobbantunk a medencébe.  Látszólag Csongort nem zavarta, hogy teljesen elzárkóztunk a többiektől, de nem akartam csak magamra gondolni, ezért megkérdeztem Krisztit és Szilárdot, hogy nem lenne-e kedvük csatlakozni hozzánk? Meglepődtem milyen lelkesen vették át a fürdőruhájukat és jöttek ki szórakozni a vízbe. Most már én is benne voltam a buliban, hatalmasakat nevettem mikor, hol Csongi, hol Szili dobált be minket Krisztivel a vízbe. Majd hosszan néztük Csongi dobbantóról való fejeseit, és próbáltuk utánozni, aminek az lett a következménye, hogy jól kinevettettem magam, hogy még ennyire sem vagyok képes. Persze kifejezetten megnyugodtam, mikor kiderült, hogy Szili (szégyenére) szintén nem penge az ilyen medencés mutatványokban. Míg Csongor már a harmadik szaltóját ugrotta egyhuzamban, kezdett eluralkodni rajtam a féltékenység, úgyhogy a nap további része azzal telt, hogy Szilivel szaltókat gyakoroltunk. Krisztinek némely szinten könnyebb dolga volt, hiszen ő teniszezik és így jóval sportosabb, erősebb alkat, mint mi, könnyebben tanult. Hulla fáradtan másztunk vissza a nappaliba. Kornél és Kata látványa fogadott, amint éppen falják egymást a díványon. Mikor a „tökéletes vagyok, ne tagadd le” srác meglátta az elsápadt arcomat, szélesen mosolyogni kezdett.

-         Mi van, szégyellős kisasszony ne nyomjuk hármasban? – Csongor eltátotta a száját én meg rémesen elpirultam. Hogy merészeli?

-         Kihagyom, köszi! – mondtam lesütött szemekkel, majd még megjegyeztem. – És a nevem Linda!  Ne becézgess!

-         Már ezt sem szabad? – kérdezte, miközben kimászott Kata alól, és lassan közeledni kezdett felém.

-         Neked nem! – suttogtam halkan, majd megfogtam Csongi kezét, és menedéket keresve behúztam őt a lányszobába.

Engem csak ne tekintsen senki játékszernek, mert nem vagyok vevő rá! Mégis mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy attól, hogy ilyen jó pasi és egy „kis” önbizalommal is megdobták, már mindenki a lábai előtt hever? Egyáltalán minek kellett kipécéznie magának? Hagyjon engem békén! Csongi csak nézett rám, mikor mindezt neki is elmondtam, és magam sem gondoltam volna, hogy már a 2. napon dühbe gurulok valami miatt is. De ezek szerint Kornélnak van érzéke ahhoz, hogy mindent már a legelején megalapozzon maga körül. Nem tudom ki lesz a kiszavazáson a szerencsés áldozata, de, hogy az fog menni, akit ő akar, az is biztos. A vacsoránál tudtam meg, hogy akár taktikázni is lehet a szavazáson, a lakók egymás között megbeszélhetik, hogy kire adják majd le a voksukat! Oltári…

Miután megvacsoráztunk, Csongival meg a bandával kifeküdtünk a kertbe és a csillagokat szemléltük. Sokadszorra is megállapítottam, hogy annak ellenére, hogy csak fényes pontok, álomszépek. Talán pont az teszi őket ennyire elragadóvá, hogy a maguk egyszerűségében varázslatosak. Birtokolhatatlanok… Olyan kevés dolog van manapság, amit nem vásárolhat meg az ember, gyakorlatilag az égitesteken és az érzéseken kívül, már minden megvehető. Annyira idillikus pillanat volt, ahogy ott feküdtünk 4en és csak méláztunk, gondolkoztunk az élet nagy dolgain, ezen a kiváltságos helyzeten, hogy itt lehetünk, hogy beválogattak bennünket. Pedig, ha belegondolok, milyen emberekkel voltam a válogatáson. Micsoda egyéniségeknek tűntek, igazi botrányhősöknek, akik aztán tényleg több vizet zavartak volna itt, mint én! Talán pont azért én kerültem be? Kíváncsiak voltak, hogy fogom bírni a vezéregyéniségek és az önelégült műmacsók elviselhetetlen társaságát? Miközben elszántan bámultam az eget, észre sem vettem, hogy Csongi felállt mellőlem és bement a szobába. Valószínűleg ezzel Krisztiék is hasonlóképpen lehettek, mert egyikük sem érzékelte a hiányát. Később egy gitár hangjára lettünk figyelmesek, kíváncsian felültünk és szinte tátva maradt a szánk!

-         Csongor?? – kérdeztem meghökkenve. – Nem is tudtam, hogy gitározol!

-         Sok mindent nem tudsz te még rólam! – mosolygott sejtelmesen, majd leült közénk.

Akaratlanul is kört formáltunk, törökülésben elhelyezkedve hallgattuk, ahogy Csongi különböző saját számokat, régi slágereket és Nirvanát játszik! Köztudott ugye, hogy Kurt Cobain felülmúlhatatlan, nah de azért Csongort se kellett félteni, simán felért a szintjével. Végül a bűvölet hatására felálltam és táncolni kezdtem a téli hidegben. Szilárd eleinte még csak felhúzott szemöldökkel méregetett, majd úgy döntött ő is csatlakozik. Végül már Kriszti is ott tombolt az ismerős dallamokra, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a többi villalakó is szállingózik ki a teraszra és tátott szájjal figyelik hol Csongit, hol minket. Végül egy olyan lány jött oda hozzánk, akivel eddig még egy szót sem váltottam. Csoda, hogy a nevét megjegyeztem. És Nikit is csak a többiek lökdösték hozzánk, gondolom sokan pofátlanságnak tartották volna, ha odatolakszanak úgy, hogy eddig még velük sem társalogtunk valami sokat, éppen, hogy csak köszönőviszonyban voltunk.

-         Idejöhetünk mi is táncolni? Már meguntuk Kornél és Kata magánakcióját a nappaliban… - Niki elpirult Szili pedig mosolyogva fogta meg a kezét, majd megpörgette. Mindenki nevetett és lassan a többiek is beálltak.

Nem baj, ha nincs zenegép, majd Csongi csinál itt nekünk megfelelő hangulatot. Az időérzékem teljesen elhagyott, sosem akartam, hogy az első közös bulinknak vége legyen. A lakók közül csak 4en nem jöttek táncolni. Kornél, Kata, Patrik és Fruzsi… Ők túl nagyra tartották magukat ahhoz, hogy az „aljanéppel” partyzzanak. Persze ezt csak Kata merte így nyíltan kimondani. És ebben pusztán csak annyi a meglepő, hogy senki nem nézett rá csúnyán ezért. Mintha mindenki elfogadta volna a kialakulófélben lévő helyzetet. Vannak az elitek és a lúzerek. Komolyan folyt a klikkesedés már az első napon is, és van egy olyan halvány sejtésem, hogy itt még koránt sincs vége. Próbáltam tudomást sem venni róluk, végülis ki hogy érzi jól magát egy társaságban… Én speciel miután már a 3. számot táncoltam végig Wilmos herceggel mindent figyelmen kívül hagytam. Nagyon aranyos az a srác, hogy is hihettem róla, hogy egoista és önimádó? Látszik, milyen rossz emberismerő vagyok. A bulinak csak fél 3kor lett vége, kelletlenül beslattyogtuk a villába, majd elvégeztük a szokásos fürdőszoba dolgokat. Mindenki kapott 10 percet, hogy élvezze a nyugalmat a bekamerázatlan helységben, majd nyugovóra tértünk. Egy szempillantás alatt elnyomott az álom… Élmény dús napunk volt.

 Véleményem a naplóról>>